Emberi történetek

„Apám példáját követve”
„Gyerekkoromban mindig láttam, ahogy apám elmegy vért adni, aztán hazajön egy kis csokival és mosollyal. 18 éves koromban vele mentem először. Most már tíz éve járok rendszeresen, és remélem, a gyerekeim is így nőnek majd fel.” — Ádám, 28 véradás
„A születésnapom ajándéka”
„Minden születésnapomon vért adok. Így ünneplem, hogy én itt vagyok — és talán valaki más is ünnepelhet majd, mert segítettem. Ez az én ajándékom a világnak.” — Júlia, 14 véradás
„Az első csepp”
„Az egyetemi kollégiumban hirdették, hogy véradás lesz. Féltem a tűtől, de a barátaim húztak magukkal. Egy hónappal később jött egy köszönő SMS: a vérem  segített. Azóta nem félek — inkább büszke vagyok minden egyes cseppre.” — Réka, 7 véradás
„A maraton előtti futam”
Balázs maratonra készült, de egy súlyos belső vérzés miatt kórházba került, a felépüléséhez vérre volt szüksége. Amikor visszatért a futópályára, első versenyét a Vöröskereszt színeiben futotta le, hálából azoknak, akik segítettek neki célba érni az életben.
„Egy csepp remény
Gábor kisfiánál ritka vérképzőszervi betegséget diagnosztizáltak. A hosszú kezelések alatt a kórház mindig biztosítani tudta a szükséges vérkészítményeket, a Vöröskereszt szervezte véradások révén. Gábor már többször segített önkéntesként, közvetve viszonozva azt a jóságot, amit ő kapott. 
„Az ismeretlen hősök”
Idős László bácsi szívbillentyűműtétje több egység vért igényelt. A műtét után a lányai minden donor nevében egy gyertyát gyújtottak otthon. „Nem tudjuk kik voltak, de a szívükben ott volt az önzetlenség” — mesélik. A család azóta minden évben közösen megy vért adni.